Home Blog Page 2

A COVID-19 járvány gazdasági viszonylatban

Ebben a cikkünkben utánajártunk, hogy a koronavírus járvány gazdasági összefüggésekben hogyan is magyarázható.

Egész pontosan, hogy van-e korreláció a top 10, egy millió lakosra vetített esetszámot és gyógyult betegek számát felvonultató állam, és azok 2017-es adatokon alapuló folyó egészségügyi kiadásai, valamint a belföldi egészségügyi kiadásai között.

Az eredmények a várakozásokkal ellentétben egy igen vegyes képet mutatnak.

Feltevéseink szerint, ahol magasabb az egészségügyi kiadás a kormányok részéről, ott a lakosság körében nem terjedhet annyira a vírus


A fertőzéssel leginkább érintett államok listájába belevettük Magyarországot is, pusztán az összehasonlítás kedvéért. Adatelemzésünk során arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a GDP százalékában mért, vagy akár az egy főre eső egészségügyi kiadások jelentősen nem magyarázzák az esetek számát, a gyógyult betegek mutatóit ellenben meghatározhatják.

Jelenleg az Egyesült Államok a világ legfertőzöttebb állama, ha a teljes lakosság számát tekintjük, melyet az Európai Uniós Spanyolország és Olaszország követ

Ezt a mutatót a híradásokból is jól ismerjük, ám a következő ábrára tekintve már egy egészen más mintázatot láthatunk kirajzolódni. Az egy millió lakosra vetített adatok azt mutatják, hogy Spanyolországban a legkritikusabb a járványhelyzet.


A gyógyult esetek számában az Egyesült Királyság kapcsán nem tudtunk friss adatokkal szolgálni, ám mindenképpen érdekes, hogy Németország áll a második helyen ebben a tekintetben, annak ellenére, hogy az esetek számát tekintve csak a hatodik helyet foglalta el. Arra kell következtetnünk, hogy a német egészségügyi ellátó rendszer felülmúlja jelenleg a spanyol és az olasz kezelési módszereket.


A következő ábránkon azt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be a folyó egészségügyi kiadások tekintetében, ám az 1 millió főre vetített vírusból felgyógyult lakosság mutatóinak tekintetében Spanyolország vezet, és mind esetszáma, mind gyógyult eseteinek száma kiemelkedő

Kiemelten fontos foglalkoznunk Németországgal, ahol a gyógyult esetek száma igen magas, az igazolt esetek száma pedig relatíve kevés a top tíz országot tekintve, egészségügyi kiadásai az európai országok összehasonlításakor meghatározóak.


Ábránkon kitűnik, hogy a GDP arányában mért belföldi kormányzati egészségügyi kiadások Németországban a legmagasabbak, melyet követ Franciaország és az Egyesült Államok

Az igazolt estek egy millió lakosra vetített száma május elején Spanyolországban és az Egyesült Államokban kiemelkedően magas, míg Németországban ez nem olyan számottevő. Mindenképpen érdemes elemezni a gyógyult esetek arányát, ahol kiugró eltéréseket azonosíthatunk a tíz leginkább érintett állam esetében. Szembetűnik, hogy a magas esetszámú országok közül Spanyolországban sokkal többen gyógyultak fel a fertőzésből, mint Olaszországban, ahol pedig a kormányzat valamivel többet költ egészségügyi kiadásokra a 2017-es GDP százalékában. Az összevetés egyértelmű vesztese Franciaország és az Egyesült Államok, ahol igen jelentős arányúak az egészségügyi kiadások, ám a gyógyult esetek száma nagyjából Törökország szintjén áll.


A belföldi kormányzati egészségügyi kiadások Németországban a legmagasabbak a GDP százalékában, míg a vizsgált csoport államai közül Oroszországban a legalacsonyabbak

Érdemes megjegyezni, hogy Oroszországban igen alacsony a gyógyult esetek száma, míg Németországban igen jelentős. Vajon mégis van összefüggés a mutatók vizsgálatakor? Vajon a kormányzatok egészségügyi ráfordításai magyarázzák a gyógyult eseteket? Az adatok elemzésekor fel kell tennünk ezeket a kérdéseket, a válaszokat azonban jelenleg még nem tudhatjuk biztosan. A lakosság általános egészségügyi állapota, a bevezetett rendeletek, illetve számos más tényező magyarázhatja változóinkat. Bizonyos országok tekintetében találhatunk némi korrelációt, ám ezen a spektrumon még megannyi kérdés marad megválaszolatlan.

Források: WHO adatbázis, Google News
https://www.worldometers.info/coronavirus/
https://www.who.int/data/gho/data/themes/topics/health-financing

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulása Európában

Amennyiben a szén-dioxidot és a többi, üvegházhatású gáz légkörbe juttatását vizsgáljuk, a világon Kína és az Egyesült Államok áll abszolút értelemben az élen. Ebben a tekintetben az első tíz országot számba vevő listára az európai államok közül csak Németország fér be.

Feltételezhetjük, hogy a legnagyobb kibocsátók egyben a legnépesebb országok is, legalábbis abszolút viszonylatban. Amennyiben azonban egy pillantást vetünk az egy főre eső kibocsátásra, tehát tekintetbe vesszük a népességszámot is, teljesen más adatokat kapunk. Egy 2014-es kimutatás alapján a rangsor első 10 pozíciójában szinte kivétel nélkül közel-keleti országokat látunk, mint Katar, Kuvait, Bahrein vagy Szaúd-Arábia.

Cikkünkben Európára fókuszálva kíséreljük meg bemutatni az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulását 2008 és 2017 között

Leszögezhető, hogy számos tényező befolyásolja a szén-dioxid kibocsátást a légkörbe, amelyek közül a legfontosabbak: a GDP alakulása, a tehetősebb államoknál magasabbak az emissziós szintek is. Ide sorolható az olaj-dependencia is, hiszen a Perzsa-öböl államainál tapasztalhatók a legmagasabb egy főre jutó kibocsátási szintek. Újabb fontos nézőpont a közlekedésben meghozott irányelvek, illetve az üzemanyag-adó mértéke. A kormányzati vagy regionális szintű politikák is szerepet játszanak a kibocsátás mennyiségében, bizonyos országok vagy országcsoportok Európában élnek a szén-dioxidadó politikájával és támogatják a megújuló energiaforrások használatát.


Térképünkön egyértelműen látszik, hogy a nagy népességű államok engedik a legtöbb üvegházhatású gázt a légkörbe, mint Németország, Törökország, az Egyesült Királyság vagy éppen Franciaország.


Érdekes Hollandia helyzete, ahol relatíve kisebb lakosságra jelentős mértékű kibocsátás jellemző

Ausztria és a Skandináv államok mutatói kifejezetten kedvezőek, míg a legkisebb kibocsátók egyértelműen az alacsony népességű államok, mint Liechenstein, Málta és Ciprus.


A legnagyobb kibocsátók Európában Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Törökország, Olaszország és Spanyolország

Ami mindenképpen bíztató jelenség, hogy ezekben az országokban az abszolút kibocsátás, ha nem is jelentős mértékben de csökkenő tendenciát mutat a 2008-2017-ig terjedő időszakban.


Ami a V4-eket illeti, Lengyelország abszolút kibocsátása messze felülmúlja a többi államét, és stagnálások mellett 2017-ben magasabb értéket mutat, mint a vizsgált időszak elején, 2008-ban. Magyarország, Csehország és Szlovákia azonban ebben a 10 évben valamelyest csökkenteni tudta az emisszió mértékét.


Az ábrán jól látszik, hogy az első 7 kibocsátó az összeurópai emisszió mintegy 2/3-át adja, így ezekben az államokban lenne legnagyobb szükség a fenntartható, zöld politikák kérdéskörét politikai szintre emelni.


Amint látható, a kumulált kibocsátás csökkenő tendenciát mutat a vizsgált időszakban. 2010-ben történt egy komolyabb emelkedés, ám azt követően többé-kevésbé csökkenő a függvény egészen a 2014-es minimumig, majd ezt követően ismét emelkedésnek indul a görbe. Talán mindez összefüggésbe hozható a gazdasági világválsággal.

Összességében leszögezhető, hogy a nagy népességű, fosszilis energiát használó országok kibocsátása jelentős Európában, ám köszönhetően az Európai Unió klímapolitikájának az adatok csökkenő tendenciát mutatnak a legtöbb ország esetében. Vajon 2050-re elérhető lesz a zéró emissziós irányelv? Ez mindannyiunk érdeke lenne.

Források: EUROSTAT adatbázis
https://www.economicshelp.org/blog/10296/economics/top-co2-polluters-highest-per-capita/
https://www.indexmundi.com/facts/indicators/EN.ATM.CO2E.PC/rankings

Elvándorlási hajlandóság a magyar lakosság körében – új élet külföldön

A „kalandozó magyarok” jelzőt le sem rúghatjuk magunkról. A legújabb kori elvándorlások oka azonban jellemzően gazdasági okokra vezethető vissza.

Az legtöbb új életet kereső magyar az Egyesült Királyságot, Németországot és Ausztriát választotta célországnak.

Előző elemzésünkben megmutattuk, hogy a 2018-as adatok szerint -az elemzésben részt vevő országok összességében- mintegy 16 millió 440 ezer állampolgár élt, dolgozott vagy tanult a szülőhazájától eltérő európai országban.

Románia lakosságának megfelelő embertömeg váltott otthont Európában

A jelenlegi trendek mellett 2028-ra becsléseink szerint mintegy 21 millió 700 ezer európai polgár fog a születési helyétől eltérő országban élni és dolgozni. Más szóval, egy Románia népességét közelítő embertömegről beszélhetünk majd a nem is oly távoli jövőben.

Magyarország esetében az elvándorlás emelkedő tendenciát mutat

2009-ben mintegy 153 ezer honfitársunk volt egy másik európai ország lakosa, ám ez a szám 2018-ra több mint a duplájára emelkedett, és hozzávetőleg 384 ezer főt tett ki. A legnagyobb arányú növekedés 2012 és 2015 között történt, a folyamat 2010 után gyorsult fel.


A legtöbb magyar az Egyesült Királyságot, Németországot és Ausztriát választotta célországnak

Az adatok azt mutatják, hogy a regisztrált eseteken felül is számos honfitársunk él külföldi országokban, létszámuk becslések szerint meghaladhatja az 500 ezer főt. Ehhez érdemes hozzátenni a kivándorlást tervezők arányát.

A 16-64 éves magyar állampolgárok 8,4 százalékának van valamilyen kivándorlási terve a következő két évre vetítve.

Ez hozzávetőleg 510 ezer embert jelent, ami súlyos demográfiai és munkaerőpiaci dilemmákat okozhat hazánkban. A folyamat valós következményeinek jeleit már tapasztaljuk, ám a munkaerő megtartásának jelentős kihívásokkal teli problémakörére napjainkban még nem láthatók a tartós megoldás körvonalai.

Források:
EUROSTAT adatbázis
https://www.forbes.com/sites/freylindsay/2019/04/17/polish-workers-lead-continued-high-labor-migration-to-iceland/#26be13aa3fc2
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20180727/ebbe-belerokkanhat-magyarorszag-tobb-szazezres-kivandorlasi-hullam-fenyeget-293014

Mire elég a jövedelmünk? – lakhatási kiadások a volt keleti blokk országaiban

Az utóbbi időben egyre több és mélyrehatóbb ingatlanpiaci és lakhatási elemzés érhető el a világhálón. Olvasásukkor, böngészésükkor egyértelművé válik számos tendencia.

A legtöbben tisztában vagyunk vele, hogy hazánkban rendkívül költséges dolog ingatlant vásárolni, a reálbérek emelkedése ellenére. Itthon növekszik a megtakarítási hajlandóság, ahogy a lakáscélú hitelek száma is, az eladósodási kockázat csökkenő trendet követ. Várhatóan 2019-ben tetőzik az újlakás-átadás, hiszen 2020-tól ÁFA-emelés várható az építőiparban, a lakásépítés áfája a kedvezményes 5%-ról visszatér a normál 27%-os áfakulcsra. Mindannyian tudjuk, hogy Budapesten túlértékeltek az ingatlanok, tovább nyílik az árolló. Lakást bérelni egy egyetemistának a fővárosban már-már lehetetlen az árak és a kereslet volumene miatt. Országunkban regionális különbségeket azonosíthatunk, és még folytathatnánk a mindenki által pontosan ismert tények felsorolását.

Jelenlegi elemzésünkben egy másik, kevésbé tárgyalt, de izgalmas kérdéskört vizsgálunk meg: a lakhatási státusz alapján az Ausztriától keletre eső térségben nézzük meg, hogy mekkora arányban oszlik meg a népesség olyan háztartásokban, ahol a rendelkezésre álló jövedelem 60%-át meghaladják a lakhatási költségek.

Nagyító alá helyezzük ezeket a mutatókat, illetve azt is szemléltetjük, hogy a háztartások költségeinek mekkora aránya fordítódik magának a háztartásnak a fenntartására.


Jól látható, hogy a reál GDP változásának függvényében a népesség körében a lakástulajdonosok, akár rendelkeznek bármiféle hitellel vagy jelzáloggal, akár nem, Magyarországon viszonylagosan nagy arányban költik a jövedelmük több mint 60%-át a háztartásra, annak fenntartására. Ugyanez a tendencia igaz a piaci és szociális bérlőkre is. A helyzet csak Romániában és Bulgáriában kritikusabb.


Ha megnézzük, hogy Ausztriától keletre az egyes háztartások mekkora arányban költenek alapvető lakhatási célokra, mint a víz, a gáz vagy az áram, akkor Magyarország nem teljesít rosszul.

Ez azt jelenti, hogy több pénz marad eltérő jellegű költségekre, mint az élelmiszer, a ruházkodás vagy egyéb általános jellegű kiadások.


Magyarország egy szűkebb regionális összehasonlításban is jól szerepel ebben a mutatóban, megelőzve a V4-eken belüli országokat, valamint Ausztriát és az Európai Uniós átlagarányt is pozitívan múlja alul.


Amennyiben eltekintünk a reál GDP alakulásától és megvizsgáljuk a háztartások összesített arányában is a népesség azon részét, amelyen belül lakhatási státusz szerint 60%-nál magasabb lakhatási költséget meghaladó arányokat találunk, akkor ismét láthatóvá válik, hogy Magyarország jelenleg Bulgáriával és Romániával említhető egy lapon.


Elemzésünkből látható, hogy hazánkban, illetve európai viszonylatban is relatíve jelentős összegeket költenek a háztartások lakói arra, hogy fenntartsák otthonukat.

Az alapvető szükségletek tekintetében, mint a lakhatási kategórián belül található lakbér vagy rezsi, aránylag jól teljesítünk, ám érdemes észben tartani, hogy Magyarországon európai összehasonlításban rendkívül alacsonyak a jövedelmek és komparatív viszonylatban a tulajdonosok és bérlők jelentős aránya van jelen a népességben, akik rendelkezésre álló jövedelmük több mint 60%-át kénytelenek költeni lakhatási célra.

A magas lakhatási költségek negatív életminőséget okozhatnak a családok számára, hiszen csökkenhet a mentális és fizikai egészség, illetve befolyásolhatja a gyermekek megfelelő fejlődését, iskolai teljesítményét is.

Az adatok vizsgálatakor azonban érdemes észben tartani, hogy az egyes országokat tekintve rengeteg tényező befolyásolja a lakhatási állapotokat jelző számokat, és összességében érdemes inkább indikátorként tekinteni rájuk, amelyek rávilágítanak ennek az ezerarcú témakörnek egyes sajátosságaira.

Forrás:
EUROSTAT adatbázis
https://www.huduser.gov/portal/pdredge/pdr-edge-featd-article-081417.html
https://www.feantsa.org/download/european-index-of-housing-exclusion8404372214225020677.pdf

Demográfiai dilemma – A szabad népességmozgás következményei

Napjaink egyik kulcsfontosságú témaköre a külföldön történő munkavállalás. E cikk olvasóinak ismerősi körében is valószínűleg van olyan barát vagy családtag, aki egy másik országban próbált meg érvényesülni, akár a munka, akár a tanulás terén. A folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy egyre több ember gondolja úgy, hogy szülőhazájától távol vállal munkát, tanul, alakít ki egy új életet.

Cikkünkben a 15-64 éves, munkaképes korosztályt elemezzük európai viszonylatban, abban a tekintetben, hogy hivatalosan hányan tevékenykednek jellemzően a születési helyüktől eltérő, Európai Uniós vagy EFTA tagországban. Az elvándorlás tekintetében magasan Románia és Lengyelország vezeti a rangsort, derül ki az európai adatbázisokból. A 2018-as adatokat tekintve Magyarország a 11. helyen áll, nagyjából Svájc, Görögország és Hollandia mutatóival megegyezően. A sort Szlovénia, Ciprus és Norvégia zárja.

Egyes szakértők már demográfiai katasztrófáról beszélnek például Románia esetében

Romániából megközelítőleg 3,4 millió állampolgár hagyta el szülőföldjét az ország 2007-es uniós csatlakozását követően. Tovább árnyalja a képet az a statisztika, mely szerint az országban a 15-29 éves korosztály képviselőinek száma a 2008-as 4,86 millióról 2016-ra 3,52 millióra esett vissza. Amennyiben Lengyelországot kivesszük a V4-ek csoportjából, úgy láthatóvá válik, hogy Magyarország megelőzi Szlovákiát és Csehországot az elvándorlás tekintetében, méghozzá számottevő mértékben.

2009-ben Csehország és Magyarország mutatói még nagyjából azonosak voltak, ám hazánkat illetően az elvándorlás mértéke felgyorsult, míg Csehországban a trend csak egy igen lassúnak mondható emelkedést mutat. Érdekesség, hogy a lengyelek egy csoportja Izlandot választja letelepedési helyként; a szigetország bevándorlóinak 40%-a érkezik innen egy 2018-as adat szerint.


Ha az összlakossághoz viszonyítjuk az elvándorlás mértékét, akkor szembetűnővé válik Románia vezető szerepe, majd az őt követő Lengyelországé

Még a nagy népességű nyugat-európai államok sem tudnak akkora léptékű növekedést produkálni, mint az imént említett két, kelet-közép-európai állam.


A 2018-as adatokat vizsgálva látható, hogy az elemzésben részt vevő országok összességében mintegy 16 millió 440 ezer állampolgára élt, dolgozott vagy tanult a szülőhazájától eltérő európai országban. A jelenlegi trendek mellett 2028-ra becsléseink szerint mintegy 21 millió 700 ezer európai polgár fog a születési helyétől eltérő országban élni és dolgozni. Más szóval, egy Románia népességét közelítő embertömegről beszélhetünk majd a nem is oly távoli jövőben.


A magyarországi helyzetre kitérünk ebben az elemzésben.

Források:
EUROSTAT adatbázis
https://emerging-europe.com/news/new-statistics-confirm-romanias-demographic-catastrophe/https://emerging-europe.com/news/new-statistics-confirm-romanias-demographic-catastrophe/
https://www.forbes.com/sites/freylindsay/2019/04/17/polish-workers-lead-continued-high-labor-migration-to-iceland/#26be13aa3fc2
https://www.portfolio.hu/gazdasag/ebbe-belerokkanhat-magyarorszag-tobb-szazezres-kivandorlasi-hullam-fenyeget.293014.htm

Napi 3 baleset nem a járművezetők hibájából

A személyi sérüléssel járó közúti balesetek számának csökkentése prioritást képez az Európai Unióban, így Magyarországon is. Hazánkban 2006 és 2012 között meredeken csökkent az esetek száma, ám 2012 után ismét emelkedőben a mutató, ami komoly kérdéseket vet fel.

A rádiós, televíziós és internetes híradások kis túlzással minden nap be kell, hogy számoljanak komolyabb balesetekről hazánk útjain. Mindannyiunk biztonsága érdekében érdemes lehet fokozott társadalmi kampányt folytatni az ügyben, hiszen nem kizárólag a járművezetők okolhatók a balesetek kiváltásában, hanem meglepő módon a gyalogosok, a pályahibák, a járművek utasai, valamint a járművek műszaki állapota is közrejátszik.

Magyarországon 2001 óta 323.602 személyi sérüléssel járó baleset történt, a legkevesebb 2012-ben (15.174), a legtöbb pedig 2006-ban (20.977)

Az Európai Unió 2010-es közlekedésbiztonsági akcióterve a 2011-2020-as időszakra állapított meg ambiciózus célokat. A program elsősorban a halálos sérülésekkel járó balesetek csökkentésére koncentrál. Az emberélet nyilvánvaló védelme mellett gazdasági szempontból évente mintegy 130 milliárd euró a balesetek költsége a társadalom számára. Magyarországon egy 2011-2013 közötti időszakban a közlekedésbiztonsági program a személyi sérüléssel járó balesetek 2001-es adataihoz mérten 2015-re 50%-os csökkenést irányozott volna elő. Az adatok elemzésekor látható, hogy az erőfeszítések ellenére ez nem következett be.


Az adatok elemzésekor látható, hogy elsősorban a járművezetők a balesetek okozói, átlagosan az esetek 90%-ában

Ezt követik a gyalogosok, évente mintegy 1000-2000 ilyen baleset történik hazánkban, vagyis naponta legalább három. Okolhatók még olyan banálisnak tekinthető tényezők is, mint a rengeteg pályahiba, a járművek műszaki állapota, illetve az utasok.


A járművezetők mellett tehát a gyalogosokra érdemes összpontosítani az esetek számának redukálásához. 2001-ben még 2031 balesetet okoztak a járókelők, ez 2018-ra több mint a felére csökkent, 966-os értékkel.


Az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottsága 2019. május 13-a és 19-e között Zebra terv elnevezéssel baleset-megelőzési kampányt hirdetett

Az akció célja az volt, hogy a közlekedés legvédtelenebb szereplőit, a gyalogosokat helyezze a megelőzés fókuszába, hiszen az ilyen típusú balesetek szinte egytől-egyik személyi sérüléssel járnak. Az akció keretében felhívták a gyalogosok figyelmét a szabályos, körültekintő közlekedésre, amire azért is van nagy szükség, mert egy felmérés szerint a magyar gyalogosok mindössze 20%-a ismeri pontosan a KRESZ rájuk vonatkozó előírásait.


Az európai elköteleződés a balesetek számának visszaszorításában, a magyarországi akciók és programok úgy tűnik, hogy napjainkban még nem érik el a kívánt hatást

Az esetek száma 2012 óta folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A gyalogosok ugyan jelentősen kevesebb balesetet okoznak a 2001-es adatokhoz képest, viszont a pályahibák, a járművek műszaki állapota vagy az utasok figyelmetlensége miatt előidézett balesetek tekintetében egyfajta stagnáló állapot alakult ki.


Mindannyiunk védelmében érdemes lehet intenzív, hosszan tartó kampányokat tervezni azért, hogy hazánkban is számottevő mértékben csökkenhessen a személyi sérülések és halálozások száma

Hazánk 2012-es időszakig elért kiemelkedő teljesítménye alapján kiérdemelte az Európai Közúti Biztonsági Tanács ETCS „PIN Award” díjat, melyet Brüsszelben adtak át. Azóta azonban romló statisztikákat látunk, így valóban szükséges lenne olyan átfogó intézkedésekre és kampányokra, amelyek növelnék a közutak közlekedésbiztonsági helyzetét, annak érdekében, „hogy mindenki épségben hazaérjen”.

Források: KSH adatbázis
http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-10-343_en.htm
https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/irtad-2014-4-en.pdf?expires=1562832701&id=id&accname=guest&checksum=A3D67D80168B25976B7974A8729BB755
http://www.police.hu/hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/kozlekedesrendeszet/a-gyalogosok-vedelmeben-0
https://www.origo.hu/itthon/20081021-a-magyar-gyalogosok-nem-ismerik-a-kreszt.html
http://www.baleset-megelozes.eu/cikk.php?id=590

A szieszta átka – spanyol trendek

Spanyolországban hagyományosan délután kettő és négy óra között megáll az élet. Az üzletek bezárnak, az emberek többsége pihenő üzemmódba helyezi magát egy kiadós ebédet követően.

A nap ezen szakaszában rendkívül magas az áramfogyasztás, főként nyaranta, amikor a rekkenő hőség miatt csúcsra járnak a légkondicionáló berendezések. Számos szolgáltató, köztük az Iberdrola, arra próbálja ösztönözni a lakosságot, hogy a nagy fogyasztású elektromos gépeket ne ilyenkor, hanem az úgynevezett „kedvező díjszabású” napszakokban használják. Télen este 10 óra és másnap déli 12 óra között, míg nyáron este 11 óra és másnap délután 1 óra közti 14 órás időtartamban működtetve a berendezéseket 50%-ot spórolhatnak a fogyasztók az áramon.

Hogy ez a fajta dinamikus árszabás mennyire lehet vonzó? Nézzük meg a spanyol trendek alakulását a napenergia termelésének és felhasználásának vonatkozásában


Spanyolországban a földrajzi adottságok a napsütéses órák tekintetében Dél-Olaszország, Görögország, Portugália, Japán és Kalifornia mutatóihoz hasonlóak


Érdekességként érdemes egy 2010-es trendeknek megfelelő előrejelzést vizsgálni: a KPMG akkori jelentése szerint 2020-ra Spanyolország közel 20 ezer MW-os üzemi kapacitással fog rendelkezni. Az adatokból egyértelműen látszik, hogy ez a jelenlegi folyamatok mellett csekély valószínűséggel teljesíthető.


Spanyolországban, történelmi viszonylatban az 1500-as éveket szokás „aranykornak” tekinteni, amikor a birodalom Európa egyik legmeghatározóbb szereplője volt

II. Fülöp spanyol király uralkodásának idején valódi hegemónként lehetett tekinteni a birodalomra. A nem is oly távoli múltban Spanyolország a napenergia tekintetében is hasonlóképpen élte legfényesebb időszakát. 2008-ban hatalmasat ugrott a fotovoltaikus kapacitás, ez a folyamat azonban nem tartott sokáig, a 2013-2017 közötti időszakban alig történt előrelépés e tekintetben, köszönhetően a kormányzat intézkedéseinek, melyek során megszüntették a pénzügyi ösztönzők addigi rendszerét.

Számos szakértő szerint ez a folyamat iskolapéldája volt annak, hogy hogyan ne „fejlesszük” a megújuló energiaforrások piacát

Mindezek ellenére a fototermikus energia szempontjából Spanyolország világelsőnek számít, Európában pedig kiugróan magas arányokat ér el ebben a tekintetben a többi országhoz képest.


A legnagyobb spanyol fototermikus erőmű 624 óriás méretű, mozgatható tükör révén termel áramot, és az andalúziai Sevilla mellett található. 2007 márciusában a PS10 napenergia toronyra keresztelt üzem volt a világon az első ilyen típusú létesítmény. Ezt számos hasonló beruházás követte, miközben a napkollektorok felülete nem nőtt számottevően.


Érdemes tudni, hogy a fotovoltaikus (photovoltaic – PV), vagy napelemes rendszerek közvetlenül alakítanak át napfényt árammá. Ettől eltérően, a fototermikus (solar thermal) üzemek összegyűjtik a napsugarakat és gőzt vagy hőt termelnek, amik hagyományos generátorokat működtetnek. Előbbi elterjedése lassuló tendenciát mutat, míg utóbbi világviszonylatban is vezető helyre emeli a spanyol teljesítményt.


Amennyiben a 2017-es évet elemezzük, rendelkezésre áll néhány érdekes adat, ami a spanyol trendeket helyezi perspektívába

A napsütötte Andalúziában egy hétfő déli időszakban 100MWh áramot termeltek napenergiából, míg a szintén rengeteg napfényt kapó Extremadura autonóm közösségben ez a mutató 90MWh volt. Összehasonlítás képpen, hasonló időszakban Bajorország 2105 MWh-t teljesített, az olasz Pugliában 600MWh-t mértek, míg Csehországban 400MWh volt az érték.

A spanyol konzervatív párt (Partido Popular) 2015-ben vezette be azt a szabályozást, ami a köztudatban „napadó” néven lett közismert

A saját fogyasztású felhasználást megadóztató törvénynek köszönhetően lelassult, illetve stagnálni kezdett a napenergia kapacitás fejlődése. A számottevő változtatás 2019 tavaszáig váratott magára, amikor a parlament elfogadta azt a Királyi Dekrétumot, melynek fő célja a napelemes energia növelése, illetve a saját, együttes fogyasztású felhasználás előmozdítása volt. A rendelkezés értelmében Spanyolország várhatóan újra felveheti a versenyt a többi európai országgal, és meg tud felelni az Európai Unió azon célkitűzésének, hogy 2030-ra az energiatermelés 32%-a kötelezően megújuló forrásokból történjen. Addig is, sziesztára fel!

Források: EUROSTAT adatbázis
https://en.wikipedia.org/wiki/Solar_power_in_Spain
https://www.smithsonianmag.com/science-nature/a-spanish-breakthrough-in-harnessing-solar-power-1106582/
https://www.forbes.com/sites/anagarciavaldivia/2019/04/15/renewable-energy-in-spain-from-the-sun-tax-to-the-promotion-of-collective-self-consumption/#33cdb3acaeeb
https://www.worldenergy.org/data/resources/country/spain/solar/ https://www.lavanguardia.com/natural/20180528/443823310640/ecogallego-energia-renovable-solar-crece-todo-el-mundo-menos-en-espana.html

A német minta Európa-bajnok

Mintegy két évtizeddel ezelőtt Németországot gyakran piszkálták azzal, hogy nagyjából annyi értelme van a megújuló energiaforrások közül a napenergiába fektetniük, mintha ananászt szeretnének termeszteni Alaszkában.

Az összehasonlítás találó, hiszen Németország területén az éves napsütéses órák száma a fent említett amerikai államéhoz hasonló mértékű, egyben a mutató a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. Mindez azonban nem vette el az állam, a cégek és a lakosság kedvét attól, hogy világléptékben is számottevő szereplővé váljanak a napenergia piacon. Egy közvéleménykutatás tanúsága szerint a német lakosság 85%-a szeretné, hogy a napból származó energia legyen az elsőszámú energiaforrás a jövőben.


A napsütéses órák éves átlagának viszonylag kedvezőtlen jellege ellenére Németország 1990 óta folyamatosan növelte a napkollektorok felületét, amely mutatóban első helyen áll az Európai Unióban, a kontinensen egyedül Törökország előzi meg

A fotovoltaikus (napelemes) forrásokból származó áramfogyasztás exponenciálisan emelkedett az elmúlt évtizedekben, ám a kormányzati döntések és a törvényi keretek módosulása következtében bizonyos fokú lassulás következett be a 2012-es évet követően. Mindenesetre, a német elképzelések szerint 2030-ra mintegy 99 millió négyzetméter napkollektor felülettel fognak rendelkezni.


Németország 16 tartományából Bajorországban és Baden-Württembergben található a napelemes kapacitás mintegy 50%-a, ám összességében minden egyes tartományban találhatóak ilyen jellegű rendszerek

A kapacitás fokozatosan növekvő, ám lassuló tendenciát mutat. Az üzemek nettó maximális kapacitása így is a legmagasabb egész Európában, a 2017-es évben hozzávetőleg 42 ezer MW állt rendelkezésre, melyet Olaszország feleannyi, 19 ezer MW-al követ.


Németország mintáját elsősorban Törökország követi, ám a német megoldások számos országot arra inspiráltak, hogy olyan gazdasági és törvényi hátteret biztosítsanak a napenergia elterjesztéséhez, amely a lakossági és vállalati szektort egyaránt ösztönzik a tiszta, zöld energiaforrások kihasználására.

Németország világviszonylatban is meghatározó szereplő a napenergia piacon, a 2012-es évet követő visszaesés ellenére. A fototermikus energia viszonylatában Németországot ugyan megelőzi Spanyolország és Törökország is, de a közel 43 GW-os fotovoltaikus üzemi kapacitás (2017) így is a 4. legnagyobb volt a világon, követve a rangsort vezető Kínát, az Egyesült Államokat és Japánt. Ennek tükrében nyugodtan állíthatjuk, hogy Németország az Európa-bajnok.


Szemben a nagy és központosított üzemek elterjesztésének logikájával, több ezer kisebb napkollektor működtető cég játssza a főszerepet a német energiarendszerben

A német cégek versenytársai elsősorban az olcsó technológiát kínáló kínai riválisok. A versenyhelyzetet nehezíti a tény, hogy Németországban a munkaerő költsége magasabb, és a panelek gyártásakor szigorúbbak a környezetvédelmi előírások. Másik oldalról azonban a kínai cégekkel folytatott verseny miatt begyűrűzött egy árcsökkentő hatás, amelynek következtében ma már a napenergiából előállított áram a legolcsóbb energiaforrás Németországban. 1 KWh termelésének a költsége 3,7 eurócent, vagyis mintegy 12 Ft.

Németország még egy tekintetben vezeti a rangsort az európai országok között. Energiahatékonysági vonatkozásban is azt kell mondanunk, hogy a német minta rendkívül sikeresnek bizonyul.

Míg 1975-ben a német háztartások több mint fele olajfűtéssel működött, addig mára ez az arány csak 25%. A 2016-ban épült új otthonok 60%-ában már megújuló energiaforrások biztosították a hőt. Mindehhez hozzájárul a német kormány pénzügyi támogató rendszere is, csak 2015-ben 53 milliárd eurót költöttek energiahatékonysági beruházásokra. Az üzemek nettó maximális kapacitásának fokozatos, ám nem kiugróan magas arányú növelése is ebbe az irányba mutat.


Összességében látható, hogy Németországban a napenergia kihasználásának relatíve kedvezőtlen földrajzi adottságai sem szabnak határt, hiszen a több napfényt kapó mediterrán országokkal szembeni összehasonlításban is Németország található vezető pozícióban

Összhangban az európai uniós irányelvekkel, Németország célja, hogy 2020-ra az energiaszükségletek (hűtés-fűtés) 14%-a megújuló energiaforrásokból történjen. A trendek arra engednek következtetni, hogy Németország képes lesz megfelelni annak az uniós irányelvnek is, melynek értelmében 2021-től az újonnan épült otthonok mindegyike fenntartható energetikai megoldásokkal fog rendelkezni, ami a klímavédelmi elképzelésekkel is összhangban mindenképpen egy vonzó perspektíva, egyben követendő példa a többi ország számára.

Források: EUROSTAT adatbázis
http://www.energiewende-global.com/en/heat.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Solar_power_in_Germany
https://www.cleanenergywire.org/factsheets/solar-power-germany-output-business-perspectives
https://www.wired.com/story/in-germany-solar-powered-homes-are-catching-on/
https://www.solarwirtschaft.de/fileadmin/media/pdf/fahrplan_solarw_engl.pdf

Működésben az „őrült terv” – a török út

Kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően Törökország kedvelt üdülési célpontja a nyaralni vágyóknak; a napsütéses órák magas számának köszönhetően a napenergia energiaforrásként történő felhasználásában is hatalmas potenciált rejt magában, főként Délkelet-Anatóliában és a Mediterrán régióban. 


A napenergia, mint megújuló energiaforrás kiaknázása nem mindig volt prioritás a török energiapolitikában

Alapvetően a 2010-ben elfogadott „Megújuló energia törvény” és annak továbbfejlesztése szabályozza a folyamatokat, melynek értelmében a napenergiát hasznosító berendezések teljesítménytől függően más-más elbírálás alá esnek. Az 50 KW alatti, lakossági rendszerek például nem esnek szigorú szabályozási körbe, míg az 1 MW-nál több áramot termelő rendszerek hivatalos tanúsítvánnyal kell, hogy rendelkezzenek abban az esetben, ha az ellátórendszerhez kapcsolódnak és áramot töltenek vissza. Mindenesetre, 2010-től kezdődően látványosan nőtt az országban a napkollektor felület, amely mutatóban Németország elé került 2017-re. 


Amennyiben a napsütéses órák számának függvényében vizsgáljuk a napkollektor felület növekedését, látható, hogy Törökország kiemelkedő arányban növelte a napkollektorok felületét olyan országokhoz viszonyítva, amelyek éves szinten több napsütéssel számolhatnak. Ha Törökország területe 1%-ának a fele napkollektorokkal lenne lefedve, akkor elegendő áramot termelnének a teljes fogyasztás kielégítésére. Más megvilágításban, Törökország potenciálisan növelheti a napenergia kapacitását további 46.000 MW-al, ami 1,1 milliárd négyzetméter napkollektor-felületet jelentene. 

A napkollektorok felületének magas száma azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fototermikus napenergia ellátásában, átalakításában és fogyasztásában is élen járna Törökország.

Ebben a mutatóban Spanyolország emelkedik ki Európában, míg Németország és Törökország hasonló mutatókkal rendelkezik. 2018-ban Törökországban a napenergiából származó áramfogyasztás az ötödik helyet foglalta el (2,6%-os arányban), sorrendben a szén (37,3%), a földgáz (29,8%), a víz (19,8%) és a szél (6,6%) energiaforrások mögött. 


2018 végére 5868 napenergiával működő üzem volt található Törökország területén, más és más, többnyire alacsony kapacitással. Ami a kiemelkedő beruházásokat illeti, 2017 végén nyitotta meg kapuit a főváros, Ankara mellett Törökország első integrált napelem és panelgyártó létesítménye, ami az ország legnagyobb kapacitású, napenergiát használó üzemét látja el a szükséges alkatrészekkel.

A Karapinar üzem kapacitása közel 1000 MW, ami világviszonylatban is a nagyobb létesítmények közé emeli. Ez a mennyiség ugyanis hozzávetőleg 600.000 háztartást láthat el árammal.

A Karapinar-projektet Berat Albayrak akkori török energiaügyi miniszter az energiavilág „őrült projektjének” nevezte el. A török fejlesztések nem kizárólag az energiapolitikában gondolkodnak grandiózus méretekben, hanem infrastrukturális tekintetben itt épült meg a világ legszélesebb függesztett hídja a Boszporusz felett, illetve az új isztambuli reptér is egy hasonlóan jelentős beruházásnak számít. A Karapinar üzem mellett Törökország jelenleg kisebb, mintegy 40-50 MW kapacitású, az országban szétszórt üzemek fejlesztésében gondolkodik, amelyek az energiaügyi miniszter, Fatih Donmez szerint hozzávetőleg 1000 MW pluszforrást jelentenének. Jelenleg magas ütemben emelkedik a napelemes kapacitás, ám abszolút értelemben a kontinens országaival összehasonlítva a mutató még igen alacsonynak tekinthető. 


Törökország az utóbbi évtizedben egyértelműen elmozdult a tiszta energiaforrások meghonosításának irányába

Mind a napkollektorok felülete, mind az üzemek kapacitása biztató adatokat mutat 2017-ben. A török út mindenképpen egyedinek nevezhető, a jelenlegi beruházások jellege és üteme arra mutat, hogy az ország képes lehet elérni a 2023-ra kitűzött ambiciózus célt, melynek értelmében az energiaszükségletek 65%-a hazai és megújuló forrásokból származna. 

Források: EUROSTAT online adatbázis  http://www.hurriyetdailynews.com/turkish-solar-power-production-sees-near-triple-boost-131783
https://en.wikipedia.org/wiki/Solar_power_in_Turkey
http://www.hurriyetdailynews.com/turkish-solar-power-production-sees-near-triple-boost-131783
https://www.enerji.gov.tr/en-US/Pages/Electricity
https://www.enerji.gov.tr/en-US/Pages/Electricity
https://www.aa.com.tr/en/economy/turkey-to-add-1-000-megawatts-more-solar-capacity/1426012
https://fanack.com/fanack-energy/turkey/solar-energy/
http://www.turkeydiscoverthepotential.com/en/news/get/press-release-2018-06-renewable-energy-solar-power-generation-in-turkey-triples

Mi a datacoaching?

Egy olyan coaching és tanácsadási szolgáltatás, melynek során a vezetők vizualizációval, elemzésekkel és adatkezeléssel kapcsolatos tevékenységét támogatjuk.

Az őrületes információáradatban megtalálni az igazán fontos dolgokat, meglátni és felfedezni a lényeget új kihívás a vezetők számára.

A vállalat működése során keletkező hírértékű információk alapján vetünk fel kérdéseket és kezdünk el adatokat gyűjteni.

Egy vezetőnek nem elég körülvennie magát elemzőkkel, kontrollerekkel; a vezetőnek érteni és tudni kell, hogyan és honnan lehet adatokhoz jutni, ezeket feldolgozni és aktívan hasznosítani.

Az adatok világában nem elég jól értelmezni, kérdezni is tudni kell. Nos, ebben a környezetben jól jön, ha egy vezető szakmai támogatást kap olyan hozzáértő részéről, aki lefordítja számára ezt a jelenleg (még) IT által vezérelt iparágat. Ahhoz, hogy a megfelelő információhoz rendszerszerűen hozzájussunk, nem elég, ha akkor kapunk észbe amikor ég a ház…

Ennek érdekében fel kell építeni és fel kell tudni építtetni egy üzleti intelligencia rendszert, majd következetesen működtetni is kell. A fő kérdés, az, hogy mi, mint vezetők rendelkezünk azzal a rálátással, hogy ezt saját erőből megtegyük?