Itt a lét a tét – A klímaváltozás tükrében luxuscikk-e egy okos otthon?

A hagyományos energiahordozók irányából a megújuló energiaforrások felé történő elmozdulás napjainkban bolygónk túlélésének kulcskérdése. A Föld erőforrásai végesek, a fosszilis ásványkincsek egyszer elfogynak, nem mellékesen pedig felhasználásuk nagyban hozzájárul az üvegházhatás fokozódásához, így az egyre nyilvánvalóbb klímaváltozáshoz.

2019 júniusa a valaha volt legforróbb hónap volt Európa történetében, ami a természeti katasztrófák mellett az emberi szervezetet is komoly terhelésnek tette ki. Franciaországban elképesztően magas, 45,9 Celsius fokot mértek június 28-án. Általánosságban viharok, tornádók a Kárpát-medencében, áradások, jégeső, afrikai légtömegek betörése és elviselhetetlen forróság jellemzik a 2019-es nyarat. Kiszámíthatatlan és eddig ilyen léptékben nem tapasztalt időjárási jelenségek tanúi lehetünk. A Föld folyamatosan küldi a jeleket nekünk, embereknek, és egyre inkább nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy az emberiség túlélése csak úgy képzelhető el, ha radikális és gyors ütemű változások mennek végbe az energia megteremtésének lehetséges alternatíváiban.

Elemzésünkben most az energiafogyasztás egy szűkebb nézőpontját vesszük górcső alá: megvizsgáljuk, hogyan alakult Európában a megújuló energiaforrások mennyisége (beleértve a bioüzemanyagokat) az olajtermékekkel összevetve a 2009-2017 közötti időszakban. Az analízis olyan végfogyasztókra koncentrál, mint az ipari szektor, a közlekedés, a háztartások, a szolgáltatások és a mezőgazdaság. Az adatok és az azokból előállított vizuális szemléltető eszközök nem tartalmazzák az energiaszektor saját fogyasztását, illetve az energia átalakításakor és áramlásakor keletkező veszteségeket, más szóval a végső fogyasztásra rendelkezésre álló energia nyújtott támpontot. Az egyszerűség kedvéért eltekintettünk más olyan hagyományos energiaforrások bevonásától, mint a földgáz és a szilárd fosszilis energiahordozók, az elemzés nem tartalmazza a nukleáris energiát sem. Kitekintünk az európai folyamatokra, és röviden bemutatjuk a magyarországi helyzetet is.

Másfelől, alapul vesszük az európai statisztikák körében népszerű százalékos mutatókat is. Ezeken az ábrákon betekintést nyújtunk abba, hogy a bruttó végső energiafogyasztás kapcsán hogyan alakul a megújuló energiaforrások részaránya. Láthatóvá válnak a tényleges adatok, illetve az országok célértékei is, egy meghatározott definíciós keretben. Az energiaszektor európai normatívái szerint különbséget teszünk “bruttó belföldi energiafogyasztás”, “végső fogyasztásra rendelkezésre álló energia”, illetve “teljes bruttó energiafogyasztás” között. Ezeknek a fogalmi eltérésnek köszönhetően módosulnak az elemzés körét képező vizuális eszközök mutatói is. Célunk egy komparatív elemzési keretben minél sokoldalúbban bemutatni az európai folyamatokat.

Elsőként egy térkép segítségével láthatjuk, hogy Európában a vizsgált országok között a legnagyobb energiafogyasztók egyben a leginkább iparosodott, és intenzív mezőgazdasági termeléssel rendelkező, nagy népességű nemzetek: Németország, Franciaország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Spanyolország.

Ezekben az országokban a mérleg nyelve egyértelműen az olajtermékek mennyisége felé billen, ha összevetjük azokat a megújuló energiaforrásokkal. Két üdítő kivétel ebben a tekintetben Svédország és Finnország, két relatíve alacsony népességű északi ország, ahol már arányaiban is egyértelműen a megújuló energia domináns mennyisége tapasztalható. Azt látjuk, hogy ez a két állam tehát már rendszerszinten is elmozdult a fenntarthatóság irányában.

Ugyan európai viszonylatban látható, hogy az olajtermékek mennyisége csökkenő tendenciát mutat, a megújulók és bioüzemanyagok felhasználása pedig növekszik, még mindig erősen az előbbiek dominálnak a tiszta energia kárára. Megdöbbentő, hogy a 2009-es olajtermék-mennyiség még mindig négyszer akkora, mint a 2017-es megújuló energia erre vonatkozó adata.

A megújuló energiát tekintve az adatok azt mutatják, hogy a 2009-2017 közötti időszakban Franciaország és Németország jár az élen abszolút értelemben, őket követi Olaszország, Svédország és Lengyelország.

Még érdekesebb minta rajzolódik ki azonban, ha népességszámra vetítjük a megújuló energia mennyiségét. Az ábrán behúzott szaggatott vonal egy átlagos értéket jelez, Magyarország éppen ezen a vonalon helyezkedik el. Azonosíthatóvá válik számunkra néhány klaszter is. Nagy mennyiségű és nagy lakosságú csoportot képez Németország, Franciaország és Olaszország. Az Egyesült Királyság egyedül áll abban a tekintetben, hogy nagy a népessége, de viszonylagosan alacsony a megújuló energia-felhasználása. Többé-kevésbé egy csoportot alkot Lengyelország és Spanyolország, a legszembetűnőbb azonban Svédország, Finnország és Ausztria elhelyezkedése: alacsony lakosságuk mellett az átlagnál nagyobb mértékben támaszkodnak a megújuló energia felhasználására.

Ha csak szigorúan az olajtermékeket tekintjük, akkor elmondható, hogy 2009-2017 között a legnagyobb mennyiséget egyben a legtöbb összenergia-igényű országokban találjuk, mint Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország. Az olajtermékek mennyiségi trendje európai szinten ugyan egyértelműen lefelé tart, de érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Királyságban 2013 óta fokozatosan emelkedő a tendencia, míg Németország esetében a kőolaj mennyisége többé-kevésbé beállt egy igen magas szinten.

Tovább árnyalja a képet, ha összevetjük az egyes országokat abban a tekintetben, hogy 2009 óta merre mozdultak el a megújulók és az olajtermékek mennyiségének függvényében. Az ábrán két átlagos vonal lett behúzva a két mérőszám alakulásának függvényében. Egyértelműen látszik, hogy négy csoportot tudunk azonosítani. A jelentős alternatív energiát és olajtermék mennyiséget produkáló országok csoportját Németország vezeti. Svédország, Finnország, Ausztria és Románia az átlagnál kevesebb olajtermék mennyiséget vonultat fel, míg az átlagosnál több megújuló forrásból származó energiát. Hollandia és Belgium olajtermék tekintetében 2009-2017 között átlag közeli mutatókat hoz, és ehhez képest kevés a megújulók aránya abszolút értelemben. Az országok többsége a negyedik kategóriában az átlagnál kevesebbet használ fel mindkét mutató tekintetében.

Ami Magyarországot illeti, a végső energiahordozó felhasználás 2014 óta egyértelműen emelkedő tendenciát mutat, és ha 2009-2017 között vetjük össze az olajtermékek mennyiségét a megújuló energiával szemben, akkor hozzávetőleg 2/3 – 1/3 arányt tudunk azonosítani. Hazánkban is észlelhetően elterjedőben vannak a tiszta energiát felhasználó megoldások, ám számos esetben még mindig drágának, költségesnek tartjuk őket, egyfajta luxuscikként tekintünk rájuk.

Egy másik szempontrendszer

Cikkünk bevezetőjében jeleztük, hogy rendelkezésre állnak olyan százalékos mutatók is, melyek egy eltérő elemzési keretet tesznek lehetővé. Nézzük meg, hogy milyen arányban használnak az egyes országok megújuló energiát a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában. Látható, hogy ebben a tekintetben a Skandináv államok mellett a Baltikum és szomszédunk, Ausztria rendelkezik a legjobb mutatókkal.

Ezeket az arányokat szemlélteti a következő vizuális megjelenítés is, mindenképpen szembetűnő a jelentős gazdasági teljesítménnyel rendelkező, nagy nyugat-európai országok, mint az Egyesült Királyság, Hollandia és Belgium elhelyezkedése a rangsor végén.

Gyakorlatilag a rangsort vezető és a hátul kullogó országok esetében is közös pont a megújuló energia egyre növekvő részesedése a teljes bruttó energiafogyasztásból. Annak mértékében azonban hatalmas különbségeket azonosíthatunk.

Az Európai Unió, mint szervezet, egyértelműen a megújuló energiaforrások minél nagyobb mértékű és hatékonyabb felhasználására, a nemzeti rendszerekbe integrálására törekszik. Az egyes országok célértékekkel rendelkeznek, melyet tagállami hatáskörben adnak meg, szemmel tartva az Európai Unió egészére nézve kitűzött 20%-os részarányt.

Magyarország helyzete igen speciálisnak mondható, hiszen a 13% körüli részarányt a gyakorlatban is teljesíti. A mögötte elhelyezkedő országok azonban elmaradnak a célértékeiktől. Ebbe a csoportba tartozik a V4-ek közül Szlovákia és Lengyelország is.

Az európai átlagot nézve egy 18,14%-os értéket mérhetünk a megújuló energia felhasználásának részarányában, a célokat tekintve pedig egy 20% körüli átlag azonosítható. Más szóval, összeurópai szinten teljesülnek a célkitűzések, valamint látható, hogy Skandinávia, a Baltikum és Ausztria vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen.

Összességében elmondható, hogy hazánk és Európa számos államának energiaellátása még mindig nagyban függ a fosszilis energiahordozóktól, a nukleáris energiától és a földgáztól, és jelenleg kérdéses, hogy hogyan és milyen formában tudnak az egyes tagállamok együttműködni az Európai Unió célkitűzésében, amelynek értelmében 2050-re nettó zéró lenne a légkörbe kerülő szén-dioxid mértékének alakulása. A 2019 júniusában összehívott klímacsúcs rámutatott, hogy a klímavédelem problémaköre akut jellegű, és viszonylag gyors megoldásokat követel. Friss hírek szerint 2050-re Budapest időjárása Szkopjéhez lesz hasonló, míg Stockholmban a mai Budapest időjárása lesz jellemző. Borús kilátások!

Rövid elemzésünk segítségével láthattuk, hogy az egyes országok eltérő mértékben és arányokban mozdulnak el az alternatív energiafogyasztás spektrumán. Már nem az a kérdés, hogy van-e klímaváltozás, hanem az, hogy mennyire vagyunk hajlandóak végre odafigyelni bolygónk egyre erősödő jelzéseire és hatékony döntéshozatal mellett megfékezni a létünket fenyegető klíma-összeomlást. A megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazásának vitathatatlanul sok potenciális előnye van, többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése, az energiaellátás sokszínűsége és a fosszilis tüzelőanyagok piacaitól (különösen az olaj- és gázpiacoktól) való csökkent függőség. A megújuló energiaforrások bővülése ráadásul magában hordozhatja a „zöld” technológiai munkahelyek megteremtésének lehetőségét is, valamint a zéró emissziós, úgynevezett  okos otthonok elterjedését.

A tanulmány készítéséhez felhasznált források:

EUROSTAT adatbázis

https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Renewable_energy_statistics/hu#A_meg.C3.BAjul.C3.B3_energiaforr.C3.A1sokb.C3.B3l_el.C5.91.C3.A1ll.C3.ADtott_energia_r.C3.A9szar.C3.A1nya_a_teljes_brutt.C3.B3_energiafogyaszt.C3.A1son_bel.C3.BCl

https://ec.europa.eu/eurostat/cache/infographs/energy-2016/

https://ec.europa.eu/energy/en/topics/renewable-energy